Szent heverd el napjáról hallottál már? És tudod, mit jelent a fitet?



Fogadjunk, hogy nem tudod mi a Szent heverd el nap, vagy a felleghajtó...!
Az biztos hogy  1900-ban a Kollégiumi diák,aki botanizálni ment nem a botanikus kertbe ment,  hanem közelebbről meg akart ismerkedni az almafával, konkrétan almát akart lopni. 
A hasonló szavakat később átvették a helyiek, egyik-másik még manapság is itt-ott ismerősként cseng.
És vajon mit hívtak csiriznek? Nem, nem a lisztből és vízből készült ragasztót, hanem a tejbekását. 
A vacok az nem a kutya helyét jelentette, deákul, hanem az ágyat.
A vín kani pedig nem a hím kutyát jelentette, hanem az idős professzort. 
És vajon hogy hívták a kabátot, felöltőt, stb? - Sok neve volt. A télikabát csurapé volt, a többi meg kacagány, lebernyeg,  felleghajtó, ebenlógó, röhögő. Érdekes  - nem?
A lomolás bizony nem kipakolást, rendetlenkedést jelentett a Kollégiumban, hanem azt, amikor valaki nagyon sietett. Lehet, hogy ennek elhallása a mostani loholás szavunk.
Az ünnepnapot, amikor nem voltak órák, csak pihengetni kellett - Szent heverd el nap!- nak hívták, s ez annyira ismert volt a polgárok között, hogy még a múlt század közepén használták. 
Ha valakit feleltettek, és a legrosszabbul sikerült produkciója - nem karót kapott, vagy egyest, vagy meghúzták, hanem azt mondta: begatyáztam...
Akkoriban a bőgő - forintot jelentett, a stóla pedig nem  ruhadarab volt, hanem honorárium.
Ha a fiúk pőcsiket fogtak, kezükkel láthatatlan pőcsik után kapdostak, akkor az azt jelentette, hogy aki most beszél, annak szavát nem hiszik, hazudik. 
A megtestelem furcsa  szó összetétel manapság már, akkor azt jelentette, hogy valakinek ellátja a baját.
És ha valaki elkezdett csuklani mit mondtak? 
Ezt  már szinte mindenütt hallották: Emlegetnek a verebek a lósz@ron...
Ha rossz étel volt a Kollégiumban, akkor kotyvalékot kaptak
Ha valaki kótyogos lett, akkor becsípett, félrészeg lett - ebből ered nyilván a kótyagos szó. 
De ha valakit megkótyogosítottak, akkor nem részegre itatták, hanem meghiányosították. Mondjuk ha egyik mondta a másiknak, hogy törj már le a kenyeredből egy darabkát, akkor arra ezt mondhatta a kenyér gazdája: dehogy török, csak nem kótyogosítom meg az elemózsiát....
Ha sötét volt a teremben, akkor mindenki értette ha valaki megszólalt: Húzd már el azt a firhangot! (függönyt)
Ha valaki kutakodott más szekrényében, vagy dolgai között, akkor azt kérdezték tőle: Hát te meg mit fitetsz már megint?
És ha nem tetszett az illetőnek, s akár elpityeredett a kérdésen, akkor az fityogott, sírdogált. 
Egy részük átalakult, egy részüket most is használjuk, de sok belőlük mára feledésbe merült... Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
loading...

Megjegyzések