Egy bevásárlókosár a hatvanas évek végéről - videóval


Jellegzetes minden: a pénztárgép sarka, a kosár, az áru, és az árak is... 
A bolt, ahol vásároltak önkiszolgáló. Ekkor még kevés volt a nagy élelmiszeráruház, ABC, igazándiból különleges volt bemenni egy üzletbe, és csak leemelgetni az árukat a pultról.
Ha önkiszolgáló rendszer volt, akkor is ott sétálgatott valamelyik eladó körülötted, és ha látszott rajtad hogy nem tudsz valamit, jött és segített. 
Ekkor még kisebb falvakban és városok mellékutcáiban kis vegyesboltok üzemeltek. 
Ott mindenki ismert mindenkit. A boltos a vevőket, a vevők a kereskedők. Egy bevásárlás nem csak árubeszerezésről szólt, hanem társadalmi életet is éltek, új információkhoz jutottak.
A bolt akkortájt olyan volt, mint egy kocsma: a környék búját-baját tudta az eladó.
Egy ABC ehhez viszonyítva sokkal ridegebb volt, de a mai  bevásárlóközpontokat nézve - egész kedves, családias volt a légkör. 
Aa hatvanas években a vesszőkosarakat már felváltották a fémbevásárló kosarak.  Ez már jól fertőtleníthető volt, viszont ha sokat vásárolták vágta a tenyered. A váltás könnyen fertőtleníthetőre nagy eséllyel az akkori KÖJÁL kérése lehetett.
Egészen a nyolcvanas évek végéig a KÖJÁL, az ÁNTSZ, NÉBIH elődje még rendszeresen, nagyjából havonta ellenőrzött minden élelmiszerboltot, vendéglátóhelyet - s ha valami nem úgy működött ahogy a nagy könyvben le volt írva - jött a büntetés rendesen.
Emlékszel még a sokat emlegetett üveges tejre, ami kemény, kék, alumínium kupakkal volt lezárva, és le kellett tépni róla - úgy fogyaszthattad?
Érdekes, akkor még ha másnapra megmaradt tej - már biztos, hogy savanyú volt. Sokszor potom pénzért kiárusították, de volt olyan is, hogy ingyen, üveg árában adták. Persze nem véletlenül, hisz akkor a tej még megaludt, nem megposhadt, és vagy aludttejnek fogyasztották, de volt aki túrót készített utána belőle. 
Még  ott a régi csomagolású liszt és cukor (De ugye, hogy kétfajta cukor volt? Finomított piros mintás, sima kék mintás) - a papír még barna, de a csomagolás bontása ugyanolyan óvatosságot igényelt, mint mostanában - könnyen kiszakadt a tetején - annyira erős ragasztót használtak a lezáró csíkhoz. Hogy hogy kellene megoldani ezt a problémát - mai napig nem sikerült...
Akkor még nem volt ásványvíz, ezért vagy a boltból vettek szódavizet, vagy pedig - legtöbben - csak patront cseréltek, és az otthon 1-2 literes alumínium szódás üveg segítségével készítették az üdítő innivalót.  Néha kaptunk hozzá házi szörpöt, de csak néha - mert takarékoskodni kellett. 
Akkoriban mindent be kellett osztani. Csoki szeletenként, kolbász vékonyra vágva, vajat vékonyra kenték, paprika darab, 2-3 szelet parizer a kenyérre (persze vékonyan)... más világ volt.
Mi van még a kosárban? - nagy eséllyel kávé a bal sarokban hátul, a bor, ami abban az időben a vasárnapi ebédek lezárása volt - csak módjával persze, nem volt dorbézolás, de valahogy megadták sokan a módját... Bár ez talán inkább valami borpárlat, vagy likőr.
És ott a csodálatos macskanyelv, ami még valóban Szerencsi volt, és tényleg kakaóból és kakaóvajból készült, semmi  ízesítő, vanília, és a többi. 
Ez utóbbi kettő nagy eséllyel ajándék volt, egy átlag bevásárláskor ilyesmit nem vásároltak.
Az eladó ilyenkor megkérdezte: Ajándéknak lesz? Ha a válasz igen volt, akkor felajánlotta a becsomagolást. 
Az ABC-ben egy tanuló végezte el ezt a műveletet, egy kisboltban pedig valamelyik eladó. Hisz többen voltak. 
És egy videó 1971-ből. Ekkor álltak át véglegesen a zacskós tej gyártásra. (Debrecenben korábban, 1970-ben is tömegesen mászkáltak már az asszonyok zacskós tej csomagolásából készült horgolt szatyorral) Ekkor intettek búcsút az üveges tejnek, és indult el a műanyag korszak...Fotó: Varga Zoltán
loading...

Megjegyzések