Hogy működött a vastüdő? - videóval


Azt mindenki tudja hogy nézett ki egy vastüdő, és azt is, hogy akkor alkalmazták, ha a légzőizmok annyira gyengék voltak, hogy nem tudták biztosítani a normál légzés fenntartását, vagy  a légzőközpont időszakosan, vagy véglegesen lebénult. 
De mi tartotta fenn "benne" a légzést?
Egy henger alakú fém, cső-szerű valami volt, amiből csak a beteg feje látszott ki. 
De hogy pontosan hogy működött, azt nem igazán mondta el senki.
Néhány sorban összefoglalva:
Ez a szerkezet, valójában orvosi műszer egy szelepekkel ellátott hatalmas vasdoboz, s benne a légnyomást szivattyúk segítségével változtatni tudták. 
A magasabb légnyomás a beteg mellkasát összenyomta, és kiszorította a tüdejéből a levegőt. Ha pedig utána a légnyomás az átlagtól alacsonyabbra váltott, akkor a tüdő kitágult, és lényegében beszívta a beteg a friss levegőt. 
Így vált könnyebbé a légzése.
Az első vastüdőt immár 93 éve gyártották, ennek alapja egy vastartály volt, és két porszívó. A legelső beteg akin kipróbálták egy 3 éves gyermek volt, aki épp légzési nehézségekkel küzdött, és a szerkezet segítségével néhány másodperc alatt javult az állapota. Innentől kezdve próbálták kisebbé, könnyebbé, olcsóbbá tenni előállítását. 
Eleinte inkább széngáz mérgezetteknél használták, aztán később, a negyvenes-ötvenes években a  gyermekbénulás tüneti kezelésénél alkalmazták. 
Furcsa még elképzelni is, hogy volt olyan beteg, aki több, mint 60 évet élt vastüdőben. 
Manapság ezt helyettesítik a lélegeztetőgépek - de sajnos nem minden esetben. Nagyon ritkán ugyan, de szükség lehet rájuk. 
A Filmhíradók Online felvételén látható, hogy 1958-ban már "hordozható" változatával is rendelkeztünk - a mentőautóban is tudták mesterségesen lélegeztetni a beteget. Fotó: Tolnai Világlapja 1939.július 12. Videó: Filmhíradók Online

loading...

Megjegyzések