Volt idő, amikor még nem folyószámlára kaptad a pénzed...


De akkor hogy fizettek? Kéztől-kézbe?
Lényegében igen, de mégsem...
Pár évtizede még nem folyószámlára utalták a bért, hanem munkahelyeden a pénztárban, vagy valamelyik irodában vetted át  borítékot.
Mert igen, ráadásul borítékban volt. Olyanban, melynek külsején aláírásoddal igazoltad, hogy kifizették az a havit... 
A fizetésnap akkor is  ünnepnek számított. Manapság egyes helyeken néhányan úgy ünnepelnek, hogy aznap a munka felé sem néznek - hisz számlára érkezik a pénz - régen kénytelen volt mindenki aznap is megjelenni, hisz nap közben valamikor szólt a főnök, hogy "Fizetés! Lehet menni a pénzért!"
Ekkor aztán irány a pénztár, sorban állás... Aláíratták veled a fizetési jegyzéket, megkaptad a borítékot. 
De a borítékban nem csak bankó  volt, hanem a bérszalag is. Ezen minden fontos adat ott volt, a legfontosabb, hogy mennyi az annyi...
Persze volt olyan is, amikor nem a pénztárablaknál adták a fizut, hanem helybe vitték üzembe, műhelybe, s ott vehették át az emberek.
Régen alig volt levonás, hisz adózni nem kellett, egyedül tb-járulékot, és nyugdíj járulékot fizettél. És KST-t, ha takarékoskodtál. 11 hónapig fizetted egyenlő, vállalt összegekben, november végén pedig egy összegben megkaptad. Karácsonyra jó segítség volt. Ezen kívül, ha év közben megszorultál, akkor kölcsönözhettél is belőle, amit később a fizetésedből apránként levontak. Végül is nem volt rossz dolog.
Aztán a nyolcvanas években jött a személyi jövedelemadó, majd a kilencvenes években pedig a folyószámla. 
Manapság meg már azon csodálkozunk, ha egy munkahely kéztől kézbe fizet. Számlára utalják a béred, és a boltokban is legtöbbször már kártyával fizetsz. Fotó: Pinterest,Fortepan
loading...

Megjegyzések