Jó társ volt a szegénységben - helyette ma már gázzal, vagy villannyal főzünk...

Még néhány évtizede nagyvárosok külső kerületeiben is sokan fűtöttek, főztek vele. 
Jó társ a szegénységben,  pár hasáb fával meleget lehet varázsolni a konyhában vele, és még az étel is megfő rajta.
Aki főzött valaha vele, vagy evett olyan tésztát, kenyeret, lángost, vagy bármilyen más ételt, amit ezen a tűzhelyen készítettek - mind azt mondja, hogy pótolhatatlan, a mai gáztűzhelyek, és villanytűzhelyek - bármilyen légforgatósak és hőfokszabályozósak - nyomukba sem érnek. 
Légforgatásra ott volt az ajtó kinyitása, vagy zárása, hőfokszabályozásra pedig a gazdasszony hozzáértése. 
A benne lévő samott tégláknak köszönhetően közel olyan minőségben lehetett elkészíteni benne minden sültet, mint a kemencében. 
 A sparhelt, vagy spór - rendkívül praktikus felszerelési tárgy volt, hisz a melegítésen kívül sok mindenre lehetett használni. 
A német sparherd takarékos/spórolós tűzhely szó kissé torzított átvétele. 
Ez egy zárt tűzterű építmény, aminek falát vályogból készítették, volt, ahol csempéből rakták. 
Később ennek nyomán készült a fém sparhelt, aztán az iparosodás nyomán, gyárakban a zománcozott borítású tűzhely, amely a hetvenes évekig a legtöbb háztartásban meg lehetett találni. 
Aztán, mint annyi mindent korszerűtlennek mondták ki. 
Faluhelyen még most is fellelhető. 
 A sparheltben volt vízüst, melyben a melegítésre szánt vizet tárolták. 
 A főzőlapnak tűz feletti része volt melegebb, itt főzték azokat az ételeket, melyeknek nagyobb hőfok kellett, a kályhacső környékén volt a "takarékláng" ott főtt például a húsleves, vagy a töltött káposzta. 
Télen ennek a szélén lebzselt a macska, és itt tartották melegen az ételt. 
Egyszerre forrhatott a víz, és tötyöghetett a káposzta. 
Ha a kályhacsőre három lyukas dobot szereltek, akkor több meleget lehetett megőrizni, hiszen a hő tovább keringett.
 Sütésre kiválóan alkalmas volt, minőségben átmenet a kemence és a mostani termékek között. 
Száríthattak mellette, pakolóhelyként használták, alatta a következő napi tüzelő is kiszáradt és felmelegedett. 
Mivel samott is volt benne, ezért viszonylag sokáig tartotta a hőt, és kevés, igénytelen tüzelővel lehetett felfűteni. 
A sparhelt tetejének tisztítására vasport használtak. 
Fával tüzeltek benne, de háztáji szemétégetőként is használt. 
Ha a főzőlapot levették, akkor enyhe fényt is adott. 
A gáztűzhely elődje a sparheltbe vezetett gáz volt, mely megoldás főleg a Mezőségben terjedt el. 
Innen már csak egy apróbb ugrás volt a manapság ismert gáztűzhely.Jelenleg népszerűsége terjed, sokan vásárolják konyha díszítésére, kiváló a helyiség felfűtésére, és egyben ételkészítésre is.
A cső előtti tároló rész  a vizes tartály volt. Egész nap akár melegedhetett benne a víz, bármikor hozzányúlhattak, ha szükség volt rá. Fotó: Szabad Föld/Kállai Márton
loading...

Megjegyzések