Régi idők egészségtelen "legénykedései"...


Az emberek rövid távban gondolkodnak. Valamit nem úgy használok, mint ahogy mondják - az egyáltalán nem gond, sőt kell. Hisz jobb lesz a hatás. Kipróbált dolog, eddig is jó volt, ezután is jó lesz. 
Ott vannak például a tartósítószerek. Úgy vagyunk vele - régen is használták, semmi bajunk nem lehet.
Tényleg így van - már jó ideje használatban van.
Nagymama még egy üvegre késhegynyit tett, anyu már belekavarta a lekvárba, és még a tetejére is rakott egy mokkáskanálnyit. Miért ne? Előtte se volt belőle... 
Maximum kapart a torok, fájt a pocak - de azt el lehetett ütni annyival, hogy "már megint túletted magad". 
Aztán ott volt a permetszer. Száz éve még szinte nem is használták, aztán jött a téeszesítés, jobban megismerték az emberek ezt a fajta védekezést. 
Megismerték, megszerették. Megvették a vegyszert, kikeverték, használták, és hatott is.
Aztán ha valami miatt mégsem volt tökéletes a hatás - úgy döntöttek: emeljük meg az adagot, akkor csak kipusztul az a fránya bogár. A lényeg: dögöljön a féreg.
Így jutottak el odáig, hogy akár három-négyszeres adagot is használtak a szerből, hisz azonnali hatás nem látszott. 
És természetesen védőfelszerelés nuku. Minek az, utána megmosdok - eddig sem volt semmi baj, ezután sem lesz. Hányan meghaltak emiatt...
Vagy ott volt a mosogatás. Régen forró vizet használtak - persze ez sem volt tökéletes, esetleg egy kis szóda bele, így már hatásosabb lett. Aztán jött a mosogatószer, amit eleinte még a leírtak szerint alkalmaztak, aztán jó magyar szokás szerint felülbírálták azt -   jó sok kell, úgy oldja a zsírt. 
Hogy aztán nem lehet leöblíteni rendesen? Hisz az öblítés akkor jó, ha már az elmosogatott holmi nem síkos. Lényegtelen, utána úgyis letörölgetjük. Nem? 
Gyakori volt az a tévhit, hogyha a viszonylag frissen  permetezett gyümölcsöt, zöldséget,  akármit ha megmossák, akkor nem lehet baj. Eltelt már pár nap a permetezés óta, egy hét lenne az egészségügyi várakozási idő? Nem baj... Az a három nap már majdnem egy hét, nem lesz ott semmi baj...
Pár évtizede még faluhelyen egyszerűen nem használtak WC-papírt, ott volt helyette az újság felszabdalva. Vitáztak is rendesen, ugye mégsem lett ólommérgezésünk. 
Hát az nem, ahhoz kicsi a mennyiség, hogy hátulról szennyezzen. Viszont végbélrák már jóval nagyobb arányban fordult elő, mint más területen, ahol wc-papírt használtak. 
A hetvenes években dr. Czeizel műsora világosította fel a lakosságot, hogy mivel játszanak, - érdekes módon ahogy egyszerűen, közérthető nyelven elmagyarázta, az emberek hittek neki - és onnantól áttértek bolti papírosra.
Egy parasztember azzal kelt, hogy megitta a féldecijét reggel, éhgyomorra. Meghozza az étvágyat - mondták.
 Meg persze jó a csípős, az is étvágyat csinál, aztán a leves is csak forrón az igazi. 
És milyen egészségesek voltak - mondjuk sokszor.
No persze...
Akkor, mikor még ették, mikor még itták a pálinkát, mikor még fogyasztották a nemrég permetezett gyümölcsöt. 
Aztán eltelt pár év...
Faluhelyen volt olyan utca, ahol minden lakó rákban hunyt el, csak a fajtái voltak változatosak.  
És a vesebetegség... - a falunkban volt olyan család, ahol bár a szülők makk egészségesek voltak, minden felnőtt fiúk veseátültetésre szorult.
Mikor már nagyjából mindenki tudta, hogy mi okozhatta családtagja, vagy saját maga betegségét - még akkor is készen voltak a magyarázattal. 
Azt mondták fennhangon: valamiben meg kell halni... FOtó: Fortepan/Fortepan
loading...

Megjegyzések