Volt idő, amikor a szomszédok átjártak egymáshoz - és beszélgettek...

Nem telefonáltak, vagy chat-eltek egymással... Már, ha egyáltalán ismerik egymást ma annyira a szomszédok, hogy chetelhessenek... 
 Rég volt...
Nagymama akkoriban felkelt, elintézte a reggeli dolgokat, aztán kiment az utcára.
Elseperte a járdát, közben beszélgetett az arra járókkal. 
Nagy eséllyel kijött a szembe szomszéd, aztán a közvetlen is, váltottak pár szót.  
Aztán bement reggelizni, majd jött a következő vendég.  
Mivel udvaros lakás volt - városi - három lakás volt közvetlenül egymás mellett. Tudta mindenki a másikról mi történik. 
Ez a szomszéd, aki közvetlen mellette lakott az udvaron minden nap bejött.
Nagyjából egy korabeliek voltak, elmondták egymásnak a kínjukat, megnézték: a másik felébredt-e, rendben mennek-e a dolgok, nem kell segítség. 
Mivel a szomszéd még jobban mozgott, minden nap megkérdezte: kell-e valamit a boltból hozni. 
Általában "nem" volt a felelet, de az akarat legalább meg volt.
Aztán legtöbbször megittak egy feketét. Azzal is telt az idő. Beszélgettek még egyet: mindketten elmondták mi van a gyerekekkel, unokákkal. A távollévők mikorra jelezték érkezésük.
Egymás mellett laktak, tudtak egymásról mindent. Ismerték a rokonokat név szerint. Sőt, ha megérkeztek nagy eséllyel még aznap betértek pár szóra, sokszor még ajándékot is hoztak.
A hátsókkal is így volt, csak ők családostul voltak, nekik meg volt a saját életük, de ettől függetlenül minden nap váltottak pár szót munkáról, gyerekekről, egészségről.
Észrevették egymásról, ha valami baj volt.  
Szaladtak orvosért, mentőért  - ami akkor még messze volt, hisz nem volt telefon - ha baj volt. 
Sokszor a szembe szomszéd is átnézett délután. Hozott egy kis süteményt, vagy épp egy receptet kért, tanácsot - hogy kell valamit csinálni.
Azok családját is ismerte. Hisz ott nőttek fel a gyerekek szemben. Látta őket óvodásként, kisgyerekként, aztán tudta, mikor kérték meg a lányok kezét, meghívták az esküvőjükre, aztán mikor megérkeztek az unokák, azokról is tudott - sőt, a lányok meghívták magukhoz látogatóba, hogy megmutassák az utódot. 
Mindent személyesen. Beszélgettek, beszélgettek, beszélgettek.
Manapság ott az okos telefon, az internet, a Facebook - mégis sokkal kevesebbet tudunk egymásról. Mert csak látunk egy fotót, azt lájkoljuk, de valójában másnap már azt se tudtuk, hogy ki osztotta meg... Fotó: Fortepan.hu/Pálfi Balázs
loading...

Megjegyzések