Tényleg csak Magyarországon van névnap?

Ki így tudja, ki úgy tudja. És milyen új nevek adhatók csemetéinknek?
Megsúgom: flancosak - és....hát....furcsák....
Kétféle hit kering erről a témáról. 
Mindenütt ünneplik a névnapokat, ugyanúgy mint Magyarországon - a másik hit szerint sehol máshol, ebben (is) egyediek vagyunk. 
Természetesen a valóság nem ennyire sarkosított.
Európában nálunk terjedt el ez a szokás, de ezen kívül köszöntenek a csehek, románok, szlovákok, lengyelek - náluk ugyanolyan fontos, mint a születésnap - (régen még a horvátok és szlovének is), valamint a balti, és skandináv országok lakói. 
Viszont  nem ismerik egyetlen angolszász országban sem, a balkáni országok lakói is csak néznek, ha ilyesmiről beszélünk, legegyszerűbb ha azt mondjuk, hogy az ortodox hagyományokban nem lelhető fel, és a franciák és hollandok sem fognak kopogtatni hozzánk Kunigunda napot köszönteni. 
Ahol megemlékeznek, ott a naptárhoz fixen kapcsolt nevek  alapján történik az egész.
Magyarországon szokás a névnapozás, bár már nincs olyan hagyománya, mint akár pár évtizede is, és egyébként sem volt olyan jelentős sosem, mint a születésnap. 
Míg egy születésnap bensőségesebb, és jobban a családra tartozik, ez inkább kifele látványos. Az ismerősöknek, barátoknak, munkatársaknak (és persze azért a rokonságnak is) egy alkalom a kedveskedésre.
Minden korszaknak meg voltak a kedvenc névnapjai. (100 évvel ezelőtt még a Szenteké)  Ismert emberek után adott főleg a szegényebb rétegre jellemző, a jobb körülmények között élők manapság szívesen adnak inkább magyar, de főleg olyan különleges nevet, amit eddig kevesen használtak. Ezzel is jelezve vélt különlegességüket.
Régen a névnapok a szentekhez kapcsolódtak, mint például a Mária nap az szeptember 12. volt. Egy új kitalációt engedélyeztetni kell, szerencsére, hisz még ezek között is sok az olyan, amit nagy eséllyel akár éveken keresztül is igen kevesen adnak majd várva várt picinyüknek. 
Elgondolkodhatunk rajta, mit szólna dédanyánk, ha megtudná - ükunokáját mondjuk Ünigének, Naróttamának, Barakonynak, Jukundusznak, Góvindának, Modesztusznak, Melkisédeknek Polikárpnak Zurielnek, vagy Akaiénának, Asszuntának, Baucisznak, Cilának, Pompóniának, Pintyőkének, Szüntükének, vagy Vrindávaninak keresztelték.  Igencsak nézne szegény nagyokat, s lehet hogy kifutna szájáról az a régen elég gyakran elhangzó mondat, (ha nem magyar nevet adtak egy gyereknek) na, akkor ide nem hozzátok, mert ilyen nevet nem ismerek.
Márpedig ettől  még érdekesebb, különlegesebb, sőt - megdöbbentőbb nevek is vannak.
És bár a szülők  csodavárásának, saját maguk fitogtatásának  nagy eséllyel megfelelnek, de talán azon is el kellene tűnődni, hogy egy ilyen személynévvel a kicsi milyen csúfolódásnak lesz kitéve. 
Mert jó a különleges  név - hisz ha megjegyzik nem felejtik - de a túl kacifántos többet árt, mint használ... Fotó: Fortepan/Berkó Pál
loading...

Megjegyzések