Tudod, mi volt a tésztaleves?

A régi időkben takarékoskodni kellett. Még ha került is minden nap főtt étel az asztalra, törekedtek arra, hogy minden ami ehető hasznosítva legyen. 
Nem igazán a változatosságra mentek - az volt a lényeg, hogy a pocak tele legyen. 
Így aztán mindennek fölhasználták a  főzőlevét .
Akár burgonya, akár krumpli, bab, vagy tészta főtt a háznál, leszűrés után a vizet nem dobták ki. 
Olyan meg gyakran főtt, hogy laska, vagy galuska. 
Ezek  házi készítésűek voltak,  más azért az a tésztalé, amiben tényleg 8-10 tojásos tészta főtt, meg az is, amiben bolti akárhány tojásos.  A leve amúgy is sós, alapnak tökéletes.
Így aztán a galuskalét szűréskor felfogták, s  levest készítettek. 
Ennek a levesnek igazi receptje nincs, maximum alaprecept - hisz a gazdasszonyon múlt, hogy mit rak még bele. 
Ha kedve tartotta, akár egy-két szem krumplival is gazdagíthatta. 
Hozzávalók: 
2 liter galuskalé,
1 merőkanálnyi galuska
1 fej hagyma 
2 evőkanál zsír
1 jó kávéskanálnyi fűszerpaprika
mokkáskanálnyi törött bors
só, ha szükséges
petrezselymet is vághatunk bele
A  hagymát tisztítás után apróra összevágjuk, puhára megpirítjuk, üveges legyen rendesen, aztán már mikor jó, beledobjuk a paprikát, sót, borsot. Összekeverjük, tűzről egyből levesszük.
A tésztalét felrakjuk főni, amikor felforrt, kiveszünk egy merőkanállal belőle és összekeverjük a hagymás zsírral, majd visszaöntjük.
Belerakjuk a már megfőtt nokedlit, és összefőzzük. 
Most a végén dogjuk bele a vágott petrezselymet. 
Más tésztafélével is el lehet készíteni - régen csinálták is - de a legjobb a nokedlivel.
És ha van háznál tejföl - bizony feldobja rendesen.
Ugyanígy a krumpli levét is használták hasonlóan, ott is nokedlit, vagy más gyúrt tésztát, esetleg reszelt tésztát, vagy tarhonyát főztek benne.
loading...

Megjegyzések