Van ötleted - mikor készülhetett a fotó?

 

A felvételt Korniss Péter készítette, és A vendégmunkás albumában lelhető fel.

Egy igazi falusi konyha, még a jó nagy fajtából. Régi ebédlőasztal, hatvanas-hetvenes évek kárpitozott székével. 

A fal még meszelt, és hengerezett - sokan a mai napig vidéken ragaszkodnak ehhez a díszítéshez.

Az asztalon viaszos vászon, emlékeim szerint románoktól lehetett vásárolna ezt a gyümölcsmintás terítőt. Felülete már sok meleg ételt látott, mert megnyúlt, gyűrődött. Jó párszor le lehetett mosva, hisz az asztallapon már minta sem maradt. Az is lehet - mint akkoriban oly sokan - egy alapos tisztítás után ezen gyúrta a háziasszony a lapótyát, vagy a száraz tésztának valót. 

Már van gáztűzhely, és nem a régi, barna-fehér, ez már attól modernebb. Nagyon szerették a sütőjét, mert állítólag jól sikerültek a tészták benne.

Hátul ott a teatűzhely, ha már fűtenek benne - egyúttal meg is főznek rajta egy-egy gyorsabban elkészülő ételt.


Még ott vannak a régi, zománcozott edények, de már néhány piaci, virágos is használatban van. Ezek sajnos nem sokáig bírták. Volt, amikor egy-két főzés után rétegekben vált le a festék róla. 

Ott a falon még a régi falvédő is, hímzett, száröltéssel varrott. Legtöbbször kék és piros fonalat használtak hozzá, valahogy kicsit feldobta a konyha hangulatát. 

Itt még követik a régi módit. Férj az asztalnál falatozza a nemrég vágott disznó hurkáját, kolbászát, a feleség pedig külön, a kályha közelében ülve, kézből étkezik.

Nem mintha nem ülhetne az asztalhoz, egyszerűen ezt tanulta, ez rögződött belé. Még az anyja, nagyanyja legfeljebb ifjú házas korában evett egy tányérból férjével, később már a fal melletti lóca vagy szék lett állandó helye. Az ő helyük még ott volt, lényegében cselédnek számítottak - dolga a férje(ura) kiszolgálása volt. Egy ifiasszony, ha bekerült az új családba házasságkötésekor - a gazda, a gazdasszony, a férje, a nagyszülők és a gyerekek mögé került - valójában szava sem lehetett, örülhetett szinte, ha enni kapott. 

Bizony - ez a szokás mai napig él még kisebb falvakban vagy tanyán az idősebbek körében. Már asztalhoz ülhetnének, mert nem a férj parancsolja őket el. Neveltetésükből adódóan az asszonyoknak sok esetben jobban esik a külön elfogyasztott falat. 

Sok érdekes tárgy látható a képen, de van egye - ami jelzi a kort.

Régen a törülközőt a lavórtartó szélén tartották, a konyharuhát pedig a spór szélén.

Idővel megjelentek a törülközőtartók, de ezek inkább a városi lakosság használati tárgya volt.

Aztán valamikor a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején már általános lett az - először még csak fa alappal készül - törülköző tartó-szárító. Faluhelyen inkább a nyolcvanas években terjedt el, sok helyütt nem a fürdőszobában használták - bizony nem is mindig volt - hanem a konyha falába rögzítették. 

E tárgy alapján - és a falusi ruházat szerint - kendő, otthonka... ki lehet mondani, hogy a fotó nem készülhetett korában a hetvenes évek végénél.

A valóságban azonban 1982-es. - Ekkoriban még az idősebb korosztályt nem érdekelte a modernizálás. Élt megszokott tárgyai közt - és bizony így is tökéletesen jól érezte magát.  Fotó: Korniss Péter A vendégmunkás/1982. 

 

loading...

Megjegyzések