Miért raktak a régi vekkerórák alá tányért?

Sőt - nem csak tányért...kész kultusza volt az ébresztésnek.
Pár tíz évvel ezelőtt is még nem volt mobil, ébresztő meg éppen nem. Ha valakinek volt vezetékes telefonja, akkor kérhetett ébresztőt meghatározott időre - de ez nem volt olcsó mulatság, így mindennaposan nem lehetett alkalmazni.
A hatvanas-hetvenes években a házban általában egy vekkeróra volt, esetleg még egy talomban, tartaléknak.
A karórák mechanikusak voltak, így arra ébredni nem lehetett, kakas meg nem mindenütt volt, városon főleg nem - amúgy sem lehetett volna hallani a leredőnyözött szobában...  Végtére is az időre állításuk is problémás lett volna...
Tehát - volt az ébresztő óra, amire fel kellett kelni. Nem volt szundi program, és meg kellett oldani,  hogy még véletlenül se aludja át az emberke a csirregést.
Márpedig egyik-másik elég halk volt, de ha még tisztességes hangot is adott ki, akkor is ott volt a kor emberében az: mi lesz ha átdurmolom a csörgést, és elkések a munkából, lekésem a vonatot, elmegy a buszom...(?)
Ezért aztán óvintézkedéseket alkalmazott. 
Első körben az órát tányérba állították. Csörgés közben ahogy ugrált még neagyobb hangot adott ki, hisz a porcelán is kocogott.
Ha nem voltak megelégedve teljesítményével - jött a turbózás.
Egy kiskanál a tányérba, néhány pénzdarab...
Mivel apu a GÖCS-ben dolgozott, így könnyen hozzájutott selejt acélgolyókhoz volt otthon belőle jó pár darab.
Az apróbbakból összeválogattak vagy tízet, aztán a kanál mellé berakták az óra alá.
Innentől kezdve mindenki megelégedésére szólt a vekker. Olyan hangzavar keletkezett reggelente, ami még anyut is káromkodásra késztette. Az összeütődő golyócskák, kanál és a tányéron pattogó óra-kanál-golyó egyveleg hatalmas csinnadrattát keltett.
Még a nagyi is hallotta, pedig neki kiabálni kellett.
Úgyhogy a vekkerórák alatti tányér a nagyobb zajkeltést szolgálta. Biztosak akartak lenni abban, hogy az ébresztés sikeres lesz.
loading...

Megjegyzések